Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szánhúzókutyák teljesítményorientált tenyésztése
Interjú Karl-Heinz Luschützkyvel

 

Detlef Oyen írt egyszer a Szibériai Husky-k teljesítményorientált tenyésztéséről. Érdemes volna más fajták tenyésztőitől is hasonlókat tanulni. Detlef pl. mindig jól odafigyelt, amikor Karl-Heinz Luschützky az Alaszkai Husky tenyésztéséről beszélt. Bad Mitterndorfban egy versenyen találkoztam Luschützkyvel, és hosszas rábeszélésemre hajlandó volt interjút adni az SHC tagok számára.


Karl-Heinrich Luschützky 1981 és 1985 között Szibériákkal versenyzett. 1984 óta fokozatosan átállt a Dunlap-Alaszkákra, 2002 óta pedig egy főként Hound-okból álló fogat hajtója. Azok az Eddie Streeper-től származó kutyái, akiket a tenyésztésbe bevont, inkább a Hound-típusra vezethetők vissza. Karl a legszívesebben az „Alaszkai Hound” néven emlegeti a kutyáit.


SHC: A kutyáid a képen levő fogatban nagyon hasonlítanak a mai Szibériákhoz. Milyen különbségeket tudsz magállapítani a két kutyatípus között?

Karl: Ez a fotó 1991-ben készült, a rajta szereplő nyolc kutya pedig Dunlap-Alaszka volt, akiket én később Attla/G. Wright és Streeper kutyákkal kereszteztem. A tulajdonképpeni különbség a futási stílusukban rejlik. Jan E. Pedersen, aki ebben az évben megvásárolta a G. Attla által tenyésztett vezérkutyákat, Marsot és Plutót Helmut Peer-től, egyszer nagyon kifejezően leírta nekem egy levelében a lényeget: „repülő járásuk van ……”

 

 

Kép

 

SHC: Hogyan változtak meg az idő folyamán a tenyésztési kritériumaid, melyek azok a szempontok, amik korábban fontosak voltak a számodra, és mik a fontosak jelenleg?

Karl: Nem változtak meg a tenyésztési kritériumaim! Mindig a legjobbat tenyésztem, és remélem, hogy ez elég. Egyszer Harris Dunlap mondta nekem: „a szuka a legfontosabb termelőd!” Ezt én jól megjegyeztem magamnak, és ezek után mindig olyan szukák után kutattam, akik jó kölyköket tudtak világra hozni. Sajnos ilyent többnyire csak akkor lehet találni, ha az ember elkezd tenyészteni. Ezért 1984-ben vásároltam Harristól egy szukát, aki ilyen téren már bizonyított. Az ő kölykei juttattak engem 1988-ban az Európa Bajnoki győzelemhez, mert egyetlen közép-európai musher sem rendelkezett olyan előnyökkel, hogy korábban Skandináviában edzhette a kutyáit. Nagy örömömre Hans Gatt Quest-győztes csapatában vannak olyan kutyák, akik az én tenyészvonalamra vezethetők vissza.


SHC: Miért döntő tényező egy jó alomnál a tenyésszuka? A mendeli szabályok szerint minden egyes utód 50-50 %-ot örököl a szülők génkészletéből.


Karl: Igazad van. De gondolj arra, hogy mondjuk te vagy a szuka tulajdonosa, és keresed azt a tenyészkant, aki az elképzeléseid szerint a legjobb. Mit tud neked akár a legjobb kan is segíteni, ha nem jó a szukád? Egyébként lehet, hogy neked, mint tenyésztőnek fontos a szukád, és ezek után átörökíti a kölykeinek a génjei 50 %-át.


SHC: Melyek azok a tulajdonságok, fizikaiak és mentálisak egyaránt, amelyek a számodra abszolút módon, kompromisszum-mentesen döntőek? És miért?


Karl: A kutyáknál is létezik valami olyasmi, mint a lojalitás. Egy kutya, akiben ez megvan, mindig a legjobb formáját fogja adni. Ha különböző okokból nem képes a kitűzött célt elérni, musherként még így is mindig köszönettel tartozol egy ilyen a kutyának. Fizikai értelemben csaknem minden mai Alaszka és Hound úgy van testileg felépítve, hogy jó edzés és megfelelő minőségű ellátás esetén képesek a sprintversenyektől a középtávon át egészen az Iditarod-ig és a Yukon Quest-ig olyan teljesítményt nyújtani, amit a földhözragadt laikusok soha nem tartanának lehetségesnek. Azokat a fizikai jellemzőket, amik ennek a teljesítménynek a szempontjából döntőek, akkor látja és érzi az ember, amikor a fogatban futó kutyákat szemléli.


Ami pedig nem látható, az a mentális erő és a szívósság. Ezt az ember többnyire csak az eredményeken keresztül érzékeli, pl. amikor egyes kutyák Buddy Streepers fogatában végigfutották Oregonban az Atta Boy verseny összes szakaszát, majd a Wyoming futamokat, és előzőleg már a mancsaikban volt a fairbanks-i ONAC összes távolsága.


SHC: Továbbra is problematikus azonban az FCI szempontok alapján tenyésztett Szibériai Husky esetében a „nyílt” teljesítményorientált tenyésztési céloknak és kritériumoknak az akalmazása. Be kell-e érnie a Szibériai Husky tenyésztőnek egyszerűen azzal, hogy a sztenderdnek megfelelő Szibériai még mindig nem tenyészthető versenyképesen?


Karl: Azt hiszem, az a legfőbb probléma, hogy azok a Szibériai-tenyésztők, akik teljesítményre is képes versenykutyákat akarnak tenyészteni, jelenleg kisebbségben vannak. Emiatt nincs elég befolyásuk arra nézve, hogy megváltoztassák a fajtasztenderdet. Ha ez lehetséges volna, akkor érdemes lenne célirányos Alaszkai Husky keresztezésekkel a génkészletet „feltörni”, és ezzel új tenyésztői távlatokat megnyitni.


SHC: Az FCI sztenderd végül is elég széles határokat enged meg. Véleményed szerint mely ismertető jegyeknek kellene megváltozniuk ahhoz, hogy nagy lépést tehessünk a teljesítőképesség növelése érdekében?


Karl: Igazad van abban, hogy vannak megengedett határok. De ez olyan, mint a jog és az igazság. Az a döntő, hogy ki értelmezi, és hogy ki határozza meg az értékelés módját. A funkcionálisan felépített Szibériák, a hosszú nyakukkal és a lefelé lejtő farukkal, valamint az ennek megfelelően mélyen tűzött farokkal soha és sehol sem fognak olyan kegyes ringbírókat találni, akik a fajta képét meg mernék miattuk változtatni. Nem így van?


SHC: Mi a te tenyésztői hitvallásod?

Karl: Beltenyésztés nélkül nincs tenyésztői előrehaladás. A mérsékelt beltenyésztés a tenyészállatok szigorú szelekciójával jó utat jelent. Ezt minden jó tenyésztő tudja. Tanulmányoztam Linda Leonard és Harvey Drake kutyáinak a törzskönyveit, és sokat tanultam belőlük. Mivel a kikeresztezés arra szolgál, hogy megerősítsük a kívánt tulajdonságokat vagy hogy behozzuk a vonalba a hiányzóakat, feltétlenül szükség van arra, hogy a lehető legalaposabban megvizsgáljuk a saját és az idegen vérvonal építőköveit. Leonard és Drake nagyon sokat tudtak a tenyésztői génkészletükről, mivel a tenyészállományuk látványos megváltoztatása nélkül is évtizedeken át mértékadóak tudtak maradni a fogataik. Terry Streeper is megmutatta nekünk, hogy milyen fontos az egyezőség. A fogatai olyan kutyákból álltak, aki nagyon hasonlóak voltak, elsősorban a mozgásmódukban. Számomra az ő fogatai mindig olyan benyomást tettek, mint egyfajta „gyorsvonat”. Ha elkezdek kutatni az emlékeimben, akkor eszembe jut, hogy a korai 80-as években Lau von Leeuwen Szibériai csapatai néztek ki hasonlóan. És Rosenau-ban Helmut Peer lepett meg engem egy olyan fogattal, aki ebben a tekintetben hasonlóan mély benyomást tett rám. A jó tapasztalatom az volt, hogy valóban lehet jobb kutyákat tenyészteni. A rossz tapasztalatom pedig az, hogy sajnos nem eleget.


SHC: Vagyis számodra a legfontosabb fenotipus-kritérium a mozgás, illetve egy bizonyos mozgásmód. Hogyan tudnád ezt leírni?


Karl: ha a kutyáid szabadon futnak, és e közben valamit követnek, pl. a quadot vagy más kutyákat (remélhetőleg nem az idegeneket), akkor nagyon jól megfigyelheted, hogy mennyire szélesen lendítik előre a hátsó lábukat, meg tudják-e görbíteni a hátgerincüket, mennyire esik nehezükre az első lábukkal megtámasztani a testsúlyukat (ez hegynek felefelé való gyors menetben jól látható), mennyire hosszú a lebegő fázisuk, és mennyire rövid a fékútjuk! Mennyire tudják kezelni az irányváltoztatásokat (néha éles kanyarokat kell leküzdeniük), mennyire viselik el a talaj egyenetlenségeit stb.


Az a legjobb, ha felveszed őket videokamerával, és otthon pihenés közben, egy pohár bor mellett kielemzed az egészet.


SHC: Igaz az, hogy egy hibás járásmódú kutya tenyésztői szempontból már érdektelen?


Karl: Egy kutya természetesen egy bizonyos fokig kompenzálni tudja a könnyebb járáshibákat, és mindezek ellenére jó szánhúzó kutya lehet. Számodra azonban tenyésztői szempontból világos kell, hogy legyen (és ebből a szempontból az egész családot meg kell vizsgálnod), hogy fenn állt-e ez a hiba a szülőállatok valamelyikénél? Egyetlen volt-e ő az ebből a kapcsolatból származó összes alomban, az összes testvérei között? Ha minden válasz negatív, és ha a kutyát az egyébként meglévő jó tulajdonságai miatt beveszed a tenyésztésbe, soha ne feledkezz meg arról, hogy a tenyésztési partnernek nem szabad ugyanezt a hibát hordozni a genomjában!


SHC: A tenyésztésbe vétel előtt hogyan teszteled a kutyáidat?


Karl: Az lenne az ideális, ha egy 8-as fogatban egy 40 km hosszú pályát 1 óra 20 perc alatt le tudnának futni (30 km/h), és ezt teljesítménycsökkenés nélkül megismételnék három egymás utáni napon. Tulajdonképpen ez minden. Sajnos nem sok kutya van, aki ezt megcsinálja, ezért tenyésztőként csak annyit tehetek, hogy megpróbálok közelíteni a követelményhez. Ez annyit jelent, hogy mindig olyan kutyákat kell tenyésztenem, akik amennyire csak lehet, megközelítik ezt a teljesítményt. Sok tenyésztő sok éve próbálja ezt a dolgot, és mindig találnak valami javíthatót.


SHC: Hol van az egyensúly a sebesség és a kitartás között? Ezen azt értem, hogy mennyiben hátráltatja a két tulajdonság egyidejű megtartását az, ha az ember speciálisan hosszútávú kutyákat vagy sprintkutyákat tenyészt?


Karl: Egy kutya születésétől fogva vagy gyors, vagy nem az. Ugyanez érvényes a mentális tulajdonságaira is. A többi az edzés kérdése. Azt, hogy egy kutya a birtokában van-e mindkét tulajdonságnak, akkor tudod meg, ha már kölyökként megfigyeled.


A mi kölykeink egy (kutya)nagynéni vagy nagybácsi felügyelete mellett 10 hetes koruktól fogva követnek minket „tökön-paszulyon” át, pihenés nélkül a 6-8 km hosszú csoportos sétáinkon. Azután alusznak, mint a halottak, de három óra múlva ismét elkezdenek rajcsúrozni. Ha mégsem teszik ezt, akkor keresünk a számukra egy egészséges pozitív elfoglaltságot, úgy mint házikutya és kísérőkutya. Csak azokat a kutyákat szabad tenyészteni, akik gyorsak ÉS kitartóak. Mint pl. az én jelenlegi almom. Blue (szuka) a kennel leggyorsabb kutyája, még soha nem láttam fáradtnak. Ez azzal van összefüggésben, hogy soha sem dolgozik valóban keményen. E.T (kan) mielőtt hozzám került, egy 4-es fogatban a képességei alatt dolgozott. Az első 7 km-es edzés után kifeküdt. Ez novemberben volt (a szezon szempontjából elég későn kaptam meg őt), és olyan nagystílű elképzeléseim voltak, hogy egy sprint 8-as fogatban fogom versenyeztetni. Már tíz edzéssel később 13 km-t problémamentesen tett meg. Három hónap múlva Bad Mittendorfban 18 gyors km-en egyike volt a legjobbjaimnak, annak ellenére, hogy egy elgennyesedett fog miatt antibiotkum kezelésen esett át.


És ma is gyors. Keményen dolgozik, de még meg kell tanulnia azt, hogy gazdálkodjon az erejével. Ez az edzések házifeladata. Blue ügyessége és E.T. feltétel nélküli odadása kiválóan kiegészítik egymást. Mindketten vezérkutyák, mindketten gyorsak, jó a pigmentációjuk, a testfelépítésük, a szuka elegáns, a kan erős. Mindketten nagyon engedelmesek, a testméretük nem tér el nagyon, a mancsaik erősek és jól formáltak. E miatt az egész alom nagyon jól néz ki.


SHC: Köszönöm az interjút.


Karl: Én is köszönöm, és remélem, hogy ezzel tettem valamit szeretett sportunk fejlődése érdekében.

 

 

Az interjút készítette: Siberian Husky Club Deutschland

 
 

 

 

free counter